Varga Tamás

Varga Tamás
Szakma: Ápolás és gondozás (Health and Social Care)
Iskola / munkahely: Markusovszky Egyetemi Oktatókórház
Szakértője: György Annamária

Szeretek segíteni az embereken, ez a legfontosabb. Másrészről rengeteg új emberrel lehet találkozni, mindig lehet új ismeretségekre szert tenni. Ha egy beteggel hosszabb időt töltök együtt a kórházban, akkor kialakul a bizalom, amire nagy szükség van az ellátás során is. A betegeknek a lelkét is ápolni kell. Előbb utóbb úgy érezheti az ember, hogy már évek óta ismeri a másikat, pedig lehet, hogy csak napokat, heteket töltött vele „munka közben”. Nagyon jó érzés, amikor akár a munkatársak vagy legfőképpen a páciensek elismerik a munkásságomat, dícséretet kapok, vagy megköszönik a segítséget. Jó látni az őszinte mosolyt az arcokon.

 

Az EuroSkillsre való felkészülés rengeteg gyakorlatot, tapasztalatot és tudást ad, amelyet sima szakmai képzés során el sem tudnék sajátítani. Sok helyszínen rengeteg emberrel, szakértővel találkozok, akik szakmájuk kiemeltjei. A szakmai tudás mellett a nyelvi tudásom is sokat bővül, ami esetleg külföldi munkaszerzés során jól jöhet.

 

Az Euroskills nem lesz könnyű, de szeretném kihozni magamból a maximumot. A felkészülés során rengeteg szabadidőt kell áldoznom, ami nagyon megterhelő és fárasztó. Lemondás a szakvizsga utáni nyári pihenésről, a barátokkal töltött időről, hobbikról stb. Hiába a sok lemondás, előbb utóbb meg fog térülni a sok belefektetett energia. Addig kell ezt csinálni, amíg lehetséges, mert nem lehet tudni, hogy mikor adódik az életben még egy ilyen lehetőség.

 

Ha el akarsz indulni a Skills versenyeken, először is tűzz ki célokat magad elé, hogy mit szeretnél elérni. Lehet ez akár az 1. hely, vagy az is, hogy a legjobb tudásdo szerint teljesíts. Nem lesz mindenki első helyezett, de jó tudni azt, hogy mindent megpróbáltál. Ennek később úgyis meglesz a gyümölcse, ha a versenyen nem is, de az életben mindenképp, hiszen nem véletlen, hogy egy ilyen versenyre eljuthat valaki.

 

Másodszor érdemes összegzést csinálni, hogy mit kell megtenni a célunk érdekében. Át kell látni, hogy melyik lépcsőfok után mi következik. Apránként kell megtenni a lépéseket, nem szabad azonnal megváltani az egész világot.

 

Harmadszor, ami nagyon fontos lehet még, hogy a pihenést is szem előtt kell tartani. Nem jó mindig csak hajtani, mert az ember nem egy gép, szüksége van energiára. Időt kell szakítani arra, hogy a test és a lélek is feltöltődjön.

 

Ha véget ér a verseny, akkor először is szeretném kipihenni magamat, de igyekszem nem sokat lustálkodni, mert vissza kell rázódnom a régi kerékvágásba. A kórházban folytatom a munkát, dolgozok, segítek, ápolok. A tanultakat, a rengeteg gyakorlati tapasztalatot a lehető legjobban fogom alkalmazni munkám során és segíteni fogom azokat, akik még tanulók, gyakorlatot teljesítenek a kórházban és a szakmai képzés közepén vannak. Tapasztalatom is azt mutatja, hogy egy ilyen nehéz szakmában szüksége van mindenkinek a megfelelő motivációra ahhoz, hogy élvezze, amit csinál és folyamatosan akarjon fejlődni. De ezek mellett, én is folytatni fogom még a tanulást a szakmámban.

 

A szakmaválasztás nálam nem zsigerből jött. Korábban más szakmát akartam tanulni érettségi után, de úgy éreztem, hogy nem igazán illek bele ebbe a képbe. Körülnéztem, hogy hova lenne érdemes váltani. Mindig is érdekelt az egészségügy, hogy mégis hogy működik az emberi szervezet, a betegségeket hogy lehet gyógyítani. Egy kis segítséggel sikerült belepillantanom a folyamatba, és lehetőségem volt arra, hogy ebben a szakmában tanuljak tovább. Bele is vágtam a dologba. Azóta se bánom ezt a döntésemet. A rengeteg jó és rossz tapasztalatom van, de még kitartok a döntésem mellett, mert szeretem azt, amit csinálok. A sok dicséret – iskolában vagy gyakorlati helyeken – és a versenyeken való részvétel is megerősített, hogy érdemes ezt csinálnom.

Talán a legfontosabb készsége egy jó szakembernek az, hogy akarjunk segíteni a másikon. Lehet valaki barátságos, de ha nincs benne meg ez a képesség igazán, akkor akadályokba fog ütközni. Nem szabad megkülönböztetni az embereket, mindenkinek ugyanolyan joga van élni, és főleg egészségesen élni, mint bárki másnak. Képesnek kell lenni arra, hogy átérezzük a betegek lelki világát, amin épp keresztül mennek, ezáltal tudunk személyre szabottan segíteni, viszont nem szabad, hogy az ő terhük teljesen a részünké váljon. Az egészségügyi személyzet is „csak” ember, megvannak a maguk problémái. Erre szokták régi tanáraim is mondani, hogy „Ne vigyük haza a munkát!”.

 

A felkészítőim nagyon sokat segítenek, bármi kérdés vagy kérés van ők minél hamarabb próbálják ezeket megoldani. Bíznak bennem, jobban mint én saját magamban. És azon kívül, hogy nekem segítenek, megteszik ezt más fiatalokkal is, akik még karierrjük elején vannak.

Közösség

Facebook

Flickr